Heimweh
Wer in die Fremde will wandern,
Der muß mit der Liebsten gehn,
Es jubeln und lassen die andern
Den Fremden alleine stehn.
Was wisset ihr, dunkele Wipfel,
Von der alten, schönen Zeit?
Ach, die Heimat hinter den Gipfeln,
Wie liegt sie von hier so weit!
Am liebsten betracht ich die Sterne,
Die schienen, wie ich ging zu ihr,
Die Nachtigall hör ich so gerne,
Sie sang vor der Liebsten Tür.
Der Morgen, das ist meine Freude!
Da steig ich in stiller Stund
Auf den höchsten Berg in die Weite,
Grüß dich, Deutschland, aus Herzensgrund!
Joseph Freiherr von Eichendorff
Geboren 1788
Gestorben 1857
Honvágy
Kit sors külföldre kerget,
Vigye az asszonyát,
Üdvözlik bár, mint jöttment
Hamar magában áll.
Mit tudtok ti, falombok,
Mily szép is volt a múlt?
Hazám rejtik hegycsúcsok,
Hosszú a visszaút!
Csillagokat figyeltem,
Lánykámhoz menve én,
Csalogány szólt a csendben,
Beléptem küszöbén.
Derűs reggelen felmentem
Hegycsúcsra csendes órán!
És száll honvágyban égő lelkem
Hozzád hazám, Németország!
Szalki Bernáth Attila
1 hozzászólás
HONVÁGY
Ha idegenbe vándorolsz ki,
Vidd kedvesed magaddal;
Idegenként egyedül lenni –
Csak mást vidítasz azzal.
Sötétlő lombok, ti mit tudtok
A régi szép időkről?
Óh, elfednek, hazám, a csúcsok
Előlem, szenvedőtől.
Nézem, csillagok sziporkáznak,
Mikor megyek feléjük,
Örvendek csalogány dalának,
Kedves, fölötted fészkük…
Reggel, a boldogságom vagy te,
S míg órák telnek csöndben,
Én fel a legmagasabb hegyre,
Hogy Némethont köszöntsem!