A bánat csókolt most homlokon.
Rút idő van,
de nem veszem zokon.
Lelkemen komor mélabú pihen,
s igen, mintha
elvesztettem volna a hitem,
mindenkiben…
Bárgyún bámulok magam elé,
kinn tombol a szél…
tépi, gyűri a még zsenge levelet
és nem érti meg,
hogy mennyire fáj…
talpig új ruhába
tegnap öltöztek a fák,
s most letépi róluk a galád…
Rátok gondolok: Apa, Anya!
– érkezett a hír, hajnaltájt –
május volt, és annyira fájt!…
12 hozzászólás
Kedves Ida!
Ez a vers a legszebb, amit tőled valaha is olvastam. És most nem csak a tartalomról, hanem a formáról is beszélek, amely nagyon szépen alátámasztja ezeket a fájdalmas gondolatokat. Mindig a fájdalom hozza ki az emberből a legszebbeket. A rímek is nagyon ülnek. Kerek egész szépséget alkottál, gratulálok!
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Köszönöm szépen megtisztelő véleményed. Egyetértek a mondatoddal, miszerint, mindig a fájdalom hozza ki az emberből a legszebbeket.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida
Fájdalmasan gyönyörü!
Szeretettel:sailor
Köszönöm szépen, kedves sailor.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Vannak versek, amelyekhez talán nem is kéne hozzászólni. Egy komment csak megtöri azt a varázst, amelyet a vers ad át. Persze ez csak butaság, mert szó nélkül egy ilyen csodálatos írás mellett elmenni. Olvastam a megjegyzést is, és osztozom bánatodban. Ennél szebben megemlékezni talán nem is lehet. Csodálatos versed minden érzésedet, szereteted, tiszteleted tükrözi.
Szeretettel
Zoli
Köszönöm szépen, megtisztelő soraid, Zoli.
Szeretettel
Ida
Drága Ida!
Levélnyi emberélet – milyen könnyen letépi a szél! Ahogy sailor is írja: fájdalmasan gyönyörű!
Ölellek szeretettel:
Ylen
Drága Ylen!
Így visszanézve, tényleg csupán levélnyi… és mégis, mennyi fájdalom, kín, szenvedés, kétségbeesés, öröm és boldogság fér bele egy levélnyi emberéletbe. Hihetetlen!
Köszönöm szépen kedves véleményed.
ölellek!
Ida
Meghatottan olvastam szépséges soraidat drága Ida!
Veled érzek szeretettel: Ica
Köszönöm szépen, drága Ica. Igazán megtisztelőek számomra soraid.
Szeretettel
Ida
Bármilyen fájdalmas gondolatok is vannak benne, de gyönyörű a versed, kedves Ida.
Röviden annyi mindent és szépen írtad ezt a verset.
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm, drága Kata, és örülök, hogy elnyerte tetszésed.
Talán éppen a fájdalom az, ami kihozza az emberből a szépet…
Szeretettel
Ida