Álmomban mikor szelíden,
jobbra az égre néztem,
az egyik fele leesett,
eltört a hold az éjben.
Kis idő múlva, épp mikor,
balra néztem félve,
fenn, hatalmas sötét alak,
tornyosult az égre.
Kutyák, felfalták kölyküket,
elme nem maradt épen,
éreztem hirtelen, itt a vég,
futni kéne, vagy mégsem?
Késő már, futni nem lehet,
sem szembeszállni véle,
Jézust hívtam segítségül,
az oltalmát remélve.
8 hozzászólás
Kedves Ildikó!
Nagyon jó vers! Gratulálok!
Szeretettel: Kata
Köszönöm, Katica!
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó! Ez zseniális párhuzam a másik verzióval szemben. Ugyanaz a szöveg, csak a vers alanya más! Jó ötlet volt így megcsinálni. Egyébként ez a változat felidézi a Michelangelo Utolsó ítéletét a Sixtus kápolnából! Ott is a menekülő alakok! De nincs hova. Jaj a bűnösnek, a kegyelem halott! Szeretettel: én
Köszönöm kedves Bödön, hogy értékeled az ötletemet.
Szeretettel:
Ildikó
Ja, jut még eszembe! Egy mai pápa biztos nem engedte volna ezt a képet felkerülni! A hivatalos egyházi ideológia napjainkban inkább az irgalmat, a kegyelmet helyezi előtérbe. Sixtus idejében azonban nyilván beleillett : más volt a felfogás. Rettegjen a bűnös a haragvó, ítélkező Krisztustól! Bár sztem Sixtus túl merész volt, vagy mondjuk így, korát messze megelőzve "felvilágosodott" a festmény tele van erkölcstelen pucér alakokkal! 🙂
Kedves Bödön!
Így van!
Az egyházi ideológia is liberális lett!
Szeretettel:
Ildikó
U.i.: A freskó gyönyörű!
Kedves Ildikó!
Nagyon jó vers. Fura volt összefutni, egy ilyen tartalommal pont most. Hogy, miért? Remélem erre hamarosan visszatérhetek. Addig is gratulálok 🙂
Szeretettel:
Iblisz
Kedves Iblisz!
Kíváncsian várom, hogy visszatérj rá!
Köszönöm hogy olvastál!
Szeretettel:
Ildikó