Segítség

Nevető mosoly helyett csúnya grimasz,
Éveket öregedsz, itt a pillanat.
Kinyújtod felé jéghideg kezed,
De azt a pillanatot már elvesztetted.

Színes álmok röppentek szanaszét,
Magad tépted az összeset szét.
Egy rossz szó, egy hibás mozdulat,
S a külvilág már rajtad mulat.

Ugrik a lemezen a tű,
„Vajon segít a fű?
Legyen inkább öngyilok?
Vagy simán embereket gyilkolok?

Álmodom-e a vérfürdős masszát,
Vagy az én kezem tartja a kaszát?
Elfoszlanak a hiú remények,
Ébrednék, de félek…”

Hibássá vált a jónak tűnő döntés,
Egyedül tiéd a kocsma, a söntés.
Segítségért kiáltanál az éjszakába,
De hangod torz lesz, te kába.

Az utca köve épp oly jeges, mint kezed,
Hogy jutottál ide, a lépcső aljára mi vezet?
Megszegted a belsőd diktálta ütemet,
Levágják fejed mellé csonkolt kezed.

A hangulat nem kúszik tova,
A mozdulat benned tétova…
„Tegyem meg? Vagy mégsem?
Valaki hall?! Segítsen!!!”