Ködbe csomagolta az egész világot.
Vakon tapogatok, nem lelem kezedet.
Szólongatlak fájva, de nem jön felelet.
Néha hajnal felé álmodom, hogy itt vagy.
Tévképednek nyoma szívemben csak kínt hagy.
Oxigénem voltál – a vég és a kezdet –
tudom, soha többé nem lélegezhetlek…
6 hozzászólás
Kedves Dreamingék! 🙂
…és nem csak e nyáridei hidegség miatt tetszik, az csak tortaalap volt, ha szabad ilyen ünneprontón, mert nagyon szép, megérintő, karakteres vers, tényleg fázik az ember utána.
gratulál: Lupus
Kedves Lupus!
Bár a többesszámot nem nagyon értem, de tetszésednek nagyon örülök, és köszönöm.
Barátsággal: Éva
Kedves dreaming!
De jó hogy itt vagy megint!
Fájó gondolatok…
ahogy befejezted ne teljesedjék kívánom!
Szép soraidhoz szeretettel gratulálok!
Szia kedves Dóra!
Örülök az örömednek – köszönlek.
Sajnos az utóbbi nem tud nem teljesedni, kedvesem ugyanis egy éve már az angyalkákat boldogítja 🙁
Szewretettel: Éva
Szia dreaming!
Mindig örömmel olvastam a megtalált boldogságodról szóló verseid, mert telítve voltak friss lendülettel.
Nem véletlen, hogy jó sokáig hallgattál. Átérzem gondolataid lényegét, a fuldoklást és azt a hiábavaló keresgetést is.
A záró két sort még az előzőeknél is jobban.
Nem csak tartalmilag, formailag is magaddal vittél. Erre azt kell mondanom, hogy sajnos értem.
Szeretettel: Kankalin
Szia kedves Kankalin!
Örülök, hogy olvasgattál nálam – annak méginkább, hogy sikerült átadnom az érzést suta soraimmal…
Köszönlek