Istenséged az ősanyag, ember lelke: Szabadság.
Téged képzelt el lobogóján mindig az élő
áradat. Emberi sorsok törtek félbe, egészre
vágyva epedték, vérző szívvel, jöttöd. Az oltár
áldozatát magatokból téptétek ki, a rendet
megbontó tett tettet szült. Októberi tisztelet.
Hatvan év
By eferesz
4 hozzászólás
Kedves Szabolcs!
Ebben a rövid emlékezésedben nagyon jól foglaltad össze, érthető, szabályos versformában, szép magyar nyelvünk jól érthető előírásait betartva a gondolataidat, s még a mondatok utáni írásjegyeket is kitéve raktad elénk. Azért részleteztem ennyire, mivel többször előfordul, hogy vannak, akik arra gondolnak, hogy a verseket zavarja a több írásjel, ezért nem teszik ki oda, ahová kellene.
Versed igazolja, hogy nem rontja le, sőt, felemeli a lényeget!
Nekem nagyon tetszik, gratulálok szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon szépen köszönöm soraidat.
Szeretettel: Szabolcs
Szep emlekezest irtal kedves. Szabolcs!
Szeretettel gratulalok. Ica
Kedves Ica!
Nagyon szépen köszönöm , és remélem, hogy már sokkal jobban vagy.
Szeretettel: Szabolcs