Szomjas vagyok,
rád szomjazom.
A szó titkát
akarom
mely kimondja,
hiányod
nekem,
fájdalom.
Dalolom
a széllel,
süvítve,
hangtalan,
vacogó
fogakkal,
tapasztalva
a kínt
mely mardossa
agyamat,
mi nem sokat bír.
Zaklatott napokon,
tapossa holnapom.
8 hozzászólás
Kedves Edit! "Szomjúságod" átjött! Érdeklődéssel és szeretettel olvastam így vasárnap reggel. 🙂 -én
Köszönöm, drága Bödön!
Edit
Remélem már nem szomjazol
Kedves Andrea! Egèszségünkre!
🍺🍺🍺🍺🍺🍺🍺🍺
🍷🍷🍷🍷🍷🍷🍷🍷
🍸🍸🍸🍸🍸🍸🍸🍸
🍹🍹🍹🍹🍹🍹🍹🍹
🍾🍾🍾🍾🍾🍾🍾🍾
🍵🍵🍵🍵🍵🍵🍵🍵
☕☕☕☕☕☕☕☕
Ismeremezta szomjúságot…remekülmegírtad az érzést,gratulálok.
Köszönöm ezélen!
Edit
Tetszett versedben a zaklatott hiány.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm, Ica!
Edit