Ha működik a kémia

Ha működik a kémia – mondják –,
emberek a szíveiket dobják
közösbe, kötő elektronpárnak,
s kovalensen ketten eggyé válnak.

Mert bizony molekulának lenni
(s ezt lehet a kémiára kenni),
minden pici atom leghőbb vágya,
Ámor vegy-nyilával eltalálva.

Köröttem is egy szív kering árván,
nem nyugszik elektronfelhő-párnán.
Vegyértéke éppen egy fél, kérem.
Nemesgázzá válni vágyik vérem

Ütközzön bár, vagy simuljon hozzá
egy elektron, máris helyrehozná
ionizációs problémámat,
s nem lelhetne ragaszkodóbb társat.

Kis elektronszívem megragadná,
s endotermi hővel bújna hozzá.
Örök táncba vinné, keringőre;
soha meg nem válna többé tőle.

De míg magány oldatában járok,
s ionokra úgy disszociálok,
lásd, sav és bázis egyszerre vagyok.
De ne félj tőlem, szívet nem marok.