Kinyílott a jégvirágom,
oly szép, mint egy tündérálom,
odaragadt az ablakra,
nem olvad le harmadnapra.
Jégvirágos az ablakom,
bár én meleg házban lakom,
kiemelem az üveget,
s átnyújtom e csokrot neked.
Ne szagoljad, nincs illata,
mégis szép e virág maga,
míg nem enyhül meg a világ,
neked virít ez a virág.
Jégméhecske gyűjt ott nektárt,
hóból építi a kaptárt,
a jégmézet ki eszi meg?
Hát az éhes hóemberek!
5 hozzászólás
Kedves alberth!
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Szabolcs
Szívesen, kedves Szabolcs!
Legyünk vidámak ilyen hidegben is!
Szeretettel: alberth
Szia alberth!
Már nem is vacogok.
Szeretettel: Kankalin
Egy kis derü még melengető is lehet a nagy hidegben…
Valóban, kedves Kankalin… De reméljük, megenyhül január szíve hamarosan…. ha mástól nem, hát az ilyen versikéktől…
Szeretettel: albert
Köszönöm a jégcsokrot, eddig még ilyet soha senkitől nem kaptam.
Szeretettel: Kata