Jégméz

Kinyílott a jégvirágom,
oly szép, mint egy tündérálom,
odaragadt az ablakra,
nem olvad le harmadnapra.

Jégvirágos az ablakom,
bár én meleg házban lakom,
kiemelem az üveget,
s átnyújtom e csokrot neked.

Ne szagoljad, nincs illata,
mégis szép e virág maga,
míg nem enyhül meg a világ,
neked virít ez a virág.

Jégméhecske gyűjt ott nektárt,
hóból építi a kaptárt,
a jégmézet ki eszi meg?
Hát az éhes hóemberek!