A Múzsa üldözi naponta,
Műveit küldi száz fele,
Hisz költő lenne, meg is mondta,
Sok energiát öl bele.
Néhány témában igen jártas,
És feltétlenül hazafi.
Hogy ő mit adott a hazának?
Azt nem szokta elmondani…
Időnként versben hősszerelmes,
Szíve remél, könnye pereg,
És biztos díjazza a kedves,
Mert oly profik a közhelyek.
Nem idegen a természetben,
Fotelben jár hegy-völgyön át,
Egy siklótól még meg se rezzen,
Legfeljebb álcázza magát.
Verseket, viccest sosem írna,
Az hozzá méltatlan dolog,
Humorérzékkel még csak bírna,
De mit szólnak a sorsosok?
A helyesírás diszkrét bája
Kevésbé szívügye neki,
Viszont van Ars poéticája,
Kezdettől fogva hirdeti.
Rangot és címet többet elnyert,
Kötete félszáz is akár,
És nem kímél fészbukot, embert,
Videón, CD-n – ő a sztár!
A Parnasszust célozza egyre,
Ám csökönyös a Pegazus;
Ha fölvergődne Ferihegyre,
Már csoda lenne… Sőt, gyanús!
De téma persze lehet bármi,
A reklám majd mindent „elad”.
Hogy hol van közben a minőség?
A béka null-szintje alatt…
* * * * *