Néha egy csendes zugra vágyom,
kibontani lelkem fáradt bogjait,
meghallani legbelsőbb hangjaim,
s a madár dalát az őszi ágon.
Néha egy csendes zugra vágyom,
kibontani lelkem fáradt bogjait,
meghallani legbelsőbb hangjaim,
s a madár dalát az őszi ágon.
4 hozzászólás
kedves Zsóka!
Jó és érdeklődésre érdemes a versed, csak nagyon rövid.
Kár, hogy nem folytattad az elmélkedésed.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Először is köszönöm szépen, hogy elolvastad ezt a kis versikémet.
Igen, kicsit rövidke, csak egy nyüzsgős nap sóhaja…. 🙂
Szeretettel "láttalak": Zsóka
Nem tünékeny tüll, finom pillanat, ritka rímképlettel. de nagyon illik ehhez a hangulathoz.
gratum: Grey
Kedves Grey!
Örülök, hogy kicsit mélyebbre pillantottál a sorok között.
Minden verstani véleményezést szívesen fogadok. A tiéd biztatás számomra.
Köszönöm szépen az olvasást és a hozzászólásodat.
Üdvözlettel: Zsóka