Hol a szív lakik,
ott nem jártam…
idejét sem tudom.
De most arra vitt az út,
a kósza láb,
vakon, gondtalan.
S az űr,
a mély, sötét,
már telét feledve,
nyárnak hevében virít.
Fényben úszik,
s éltetőn dobog,
lüktet a remény
e végtelenbe nyúló
nyári rét hullámzó színén.
Az élet nyelvén szól.
Nem értem szavát,
de érzem melegét,
mely, mint balzsam
hull reám gyógyítón.
Ez egyszer ez átkozott lábak
jó felé botladoztak.
Tartsd hát az irányt,
lelkem kormányosa,
ez útról le ne térj!
Hisz jobb a fény,
színpompa, s meleg
a nemlét hideg sötétjénél.
Szebb a nyári rét fölött
száz madár éneke,
mint egy béna vak
süket füleinek sivár világa.
Most hát itt állok én is,
hol a szív lakik.
Jó itt…
maradnék, ha lehet.
Le is huppanok kicsit,
a zöld fűre, virágok közé.
Arcomat napnak fordítom,
s szemem lehunyva,
bízom és hiszem,
nem álom ez.
S ha az volna mégis,
hát föl ne ébredjek soha én…
Álomra ébredés
By black eagle
9 hozzászólás
Kedves Laca! Hát íme itt, amit beharangoztál, és milyen jól áll! Bevallom őszintén, ha nem tudnám, hogy Te írtad, csak olvasnám, vagy hallás után, akkor is ráéreznék a finom, az olvasót terelgetve sodró nyelvezetből, az igazi szépírásból az alkotójára. Mert a nyelvezet a formákon kívül létezik. Szerintem Te is érzed, hogy sokkal többet, szabadabban, sőt köznyelvibben ki lehet hozni gondolatiságban egy félszabadversből. Megfigyeltem, hogy a rímeid ebben az esteben nem annyira kimunkáltak, mint a kötött esetében, de benne van a stílusban, ilyenkor nem is erre figyel az ember, picit ráhagyja magát az árra, és nem is tűnik fel annyira, mint a kötött esetében.
Azt mondják, a félszabadvers nem a rímektől líra, hanem a lírai nyelvtől, amire itt, ebben tökéletesen szép példát találtam: " Szebb a nyári rét fölött
száz madár éneke,
mint egy béna vak
süket füleinek sivár világa.
Most hát itt állok én is,
hol a szív lakik."
A vége álomszép, a " soha én" helyett talán a " sosem" tán jobb lenne, már a rím miatt is.
gratulál: Grey
Kedves Grey!
Igen, mostanában én is valóban úgy érzem, többet lehet kihozni egy szabad- vagy fél-szabad versből, mint egy rímeiben és szótagszámában kötött formából. Persze olyan is adódik, amikor egy gondolatsor meg kifejezetten csak kötött formában mutat és hangzik jól.
Ebben a versben – jól érzed – abszolúte nem a rímek vezettek, hanem a gondolat sodort, a saját belső dallamával, ritmikájával – amire én azt szoktam mondani: szabályosan szabálytalan. Az újabb fél-szabad verseimben már határozottabb szerepet kapnak a rímek, jól összedolgozzák a hosszú és rövid sorok töréseit. Mostanában ebben (is) rosszalkodom. 🙂
Örülök, hogy itt voltál, szavaidnak, értő látásodnak mindig örülök.
Üdvözlettel: Laca
Ezt a versedet miért nem olvastam eddig?
Jó nagy bolond vagyok!
Mert olyan eleven erővel hat most rám, mint t'án még soha vers!
Talán azért, mert én sem kies vidékrűl érkeztem ide.
Így a kontraszt igen nagy! Meggyőző erő!
Kedves black eagle!
Ígérem, minden írásodat elolvasom ezután, csak legyél itt nekünk!
Ezt a versedet miért nem olvastam eddig?
Jó nagy bolond vagyok!
Mert olyan eleven erővel hat most rám, mint t'án még soha vers!
Talán azért, mert én sem kies vidékrűl érkeztem ide.
Így a kontraszt igen nagy! Meggyőző erő!
Kedves black eagle!
Ígérem, minden írásodat elolvasom ezután, csak legyél itt nekünk!
Kedves white raven!
Ami késik, nem múlik. Azt tudom, hogy nem voltam túl büszke erre a versemre, kicsit olyan távoli lett számomra, de te most közelebb hoztad újra.
Örülök, hogy hatott, mert ezek szerint megtaláltad benne magadat. Te mondtad: amivel kapcsoltba kerülsz, az onnantól rólad szól. Ez a vers tehát már a tiéd.
Szeretettel: Laca 🙂
Köszönöm szépen!
Kedves Laca!
Létezik ez a világ, csodálatos vallomás, köszönöm szépen.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Öröm téged látni, köszönöm, hogy jöttél.
Szeretettel: Laca 🙂