Álmok arany vére
bugyog föl az égen;
csillogó méze a
szív csuprainak.
Felhőkön olvadoz,
s Pegazus patája
üt belé pecsétet –
jelzi, merre vagy.
Megannyi napsugár,
égi dárda röppen,
s átdöfi burkaid –
jaj, ébredni kell!
Dárdák tűzhegyéről
csordogál az álmod,
csöppjei hullanak –
bús édeni jel.
Hű emléke illan,
semmi-ködbe rebben,
s te nem nyúlsz utána;
vert rabszolga vagy.
Annyi jut táladra
lelkednek húsából,
mennyit a kegyes ég
szíved mélyén hagy.
Ne siras_distinctd aranyad!
Ne hizlald a tolvajt!
Ne feledd – jut még éj,
csordul még a méz.
S idelenn – jól tudod –
nem kell más, hogy álmodj,
csak egy szó, ringató,
csak egy meleg kéz.
Lopott méz
By black eagle
8 hozzászólás
"csak egy meleg kéz." ahogy anno mondtam?
Szia, Andi!
A "meleg kéz" egy időtlen jelkép, de igen. éppen úgy, ahogyan anno mondtad. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Nagy-nagy szeretettel, biztatással írtad ezt a költeményt kedves Laca!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ilona!
belőlem már mindent kiirtottak. Csupán a szeretet nem sikerült. (Eddig.) 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Egy meleg kéz mindig vigaszt tud nyújtani, kedves Fekete Sas!
Élmény volt olvasni versedet!
Barátsággal: dodesz
Tiszteletem, Dodesz!
Egyet értünk, egyet érzünk a dologban. Nagy öröm számomra, hogy itt (is) jártál. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Érdekes képekkel operálsz ebben a versben, mindjárt a címmel, de a nyitással is meghatároztad a tónusát, és ezzel összhangban épül a versed szövegszerkezete, nyelvezete is. A történet vezetésében sok kétséget érzek megjelenni, a hullámzása érzelmi szempontból telt, és így szépen vezeti le a zárás is bennem. Volt "a kevesebb több lehetett volna" érzésem a vers olvasásakor, de összhangjában nem volt disszonáns mégsem.
aLéb
Kedves aLéb!
Örülök mindannak, amit itt alább leírtál. Az "a kevesebb több lehetett volna" részén igyekszem tőlem telhetően odafigyelve gondolkodni.
Örülök, hogy itt jártál, s köszönöm észrevételeidet.
Üdvözlettel: Laca 🙂