Mikor messze jársz,
Folyton erre gondolok:
Bár nem vagy itt,
Érzem velem vagy.
Arcod a távolban lebeg,
Emléked soha el nem hagy.
Mikor velem vagy,
Ezt kellene mondanom:
Mosolyoddal erőt adsz,
Szebbé teszed napjaim.
Lelkemnek nyugalmat nyújtasz,
Ha meglátlak kitárom karjaim.
Válladon helyet hagysz fejemnek,
Bánatban együtt sirsz velem.
Ekkor még ha nem is mondom:
Köszönöm hogy vagy nekem!
2005. augusztus 3.
1 hozzászólás
Nagyon szépen megírtad a barátság lényegét!
Az ilyet őrizni, és ápolni kell, mert kincs!
Szeretettel:Kriszti