Reményed oszlik, ha zord a szél.
Széthordja álmaid; pelyva száll.
Rőzseláng lobban az éj neszén;
szárny suhog törötten, s nem talál.
Forrásból fakadna oltalom,
túl lépne ködön a képzelet…
Fal helyett rom minden oldalon.
Jövőbe mártanád két kezed.
Holnapot markolnál, balzsamost;
ujjaidon gyűrű a tegnap.
Árnyékod remegve elhagyott…
S fölébredsz – nem! … az árnyék te vagy.
10 hozzászólás
Kedves Sas! Szeretem azokat a verseket, amelyekben jók a rímek, a ritmus! És mondanivalójuk is van! Most találtam egyet, és tetszett Üdvözlettel: én
Üdvözletem, Bödön!
Örülök, hogy találtál nálam kedvedre valót, és örülök, hogy mindig benézel. Köszönöm szavaidat.
Üdv: Laca 🙂
Kedves Sas !
Micsoda képek és fordulat a végén.
Nagyszerű alkotás.
Szeretettel gratulálok : Zsu
Kedves Zsu!
Örülök, hogy tetszett, a mord képek ellenére is.
Örültem látogatásodnak.
Szeretettel: Laca 🙂
Az angyalát!
Szia, Andi! Ezt kimerítően kifejtetted. 🙂 🙂
Érdekes, tetszik, Zsófi
Kedves Zsófi!
Üdvözöllek! Örülök, ha tetszik.
Köszönettel: Laca 🙂
Gratulálok versedhez Laca, ez tényleg remekül sikeredett. Üdvözöllek:benneteket:)
Kedves Barna!
Köszönöm szavaidat, mindig öröm, ha erre jársz. 🙂
(Azt hittem, hangulata miatt nem talál majd tetszésre a vers. Tévedtem, s örülök.)
Szeretettel: Laca:)