Csak úgy bámulom a kőbe rótt hieroglifákat,
és a bolondul száguldó idő egy pillanatra
mellettem lefékez. Ki keze volt, s fáradt
görnyedve félhomályban, és ki faragta
álmait-vágyait a kemény gránit testébe?
Látható-olvasható kor-tükör-fénykép.
Bolyongó képzelet várj még! Sietnél-e
ha ily csodavilág tárul? Ahol tűnő lényként,
az Időben felöltözök, s láthatom azt, amit
mindig sejteni vélte énem. Hittem, és tudtam.
Újra-születve más korban-időben, jó hallani,
ahogy zsong ezer ismerős régi dallam az újban…
Hieroglifák…
By barnaby
2 hozzászólás
Barna, ez nagyon megkapó!
Olvasmányos, azt mondanám, regényes alkotás. Akár az egészet kiidézhetném, mert szinte minden sor ad valamit, ami fölött meg kell állni, de ezt mindenképp:
"Újra-születve más korban-időben, jó hallani,
ahogy zsong ezer ismerős régi dallam az újban…"
Szeretettel: Laca 🙂
Köszönöm szépen Laca, hogy olvastad,és szóra méltattad a verset, ezzel megmentve a " néma elmúlástól" . 🙂 Üdvöm neked :)B:)