Hidd el, hogy a cipőm
énekelni tanul,
hidd el, hogy nagyanyám
kungfuzni tud vadul.
Hidd el, fél perc alatt
futom le a százat,
közben gyökerestől
tépem ki a fákat.
Hidd el, hogy ufóval
vittek el ma délben,
és vissza is tértem
három hete épen.
Hidd el hogy én rólad
álmodozom mindig,
s ez a nagy szerelem
szíved felé indít.
Kezedet megkérném,
sajnos nem tehetem,
így is van énnekem
már tizenkét nejem.
Én azt nagyon bánom
hogy a tizenhárom
nem szerencsés számom.
Románcunk nem valós,
hogyha ennyi anyós
zavarná életünk.
Épp ezért nem leszünk
egymásé mi soha,
lásd a sors mostoha.
Hidd el sírok sokat,
írván e sorokat.
Könnyem is rácsorog,
míg kutyám vicsorog,
és ez nem alibi,
kiborult a bili,
így leszek én dili
szép szerelmem Lidi,
hidd el!
2 hozzászólás
Kedves Albert!
Ez aztán egy igazi tele-humor: Azt eddig nem tudtam, jó hogy megírtad: "van énnekem
már tizenkét nejem."
Ne légy olyan mohó! Mért nem elég ez neked?
Nagyon jóóóó!
Jó ilyet olvasni: Kata
Köszönöm a változatlan érdeklődést verseim iránt, kedves Kata!
Én inkább bohó vagyok, mint mohó, no meg szeretem a humort, én is szoktam visszaolvasgatni néha, aztán jókat szórakozok rajta, hogy hogyan lehet ennyi marhaságot összehordani, de azért a legfontosabb, hogy mosolyt fakaszthatnak.
Üdvözlettel: alberth