Hová lettek a gondtalan évek?
Csodálkoznak a sors-szakadt vének.
Ahol eres a kar, és bütykös a tenyér,
Ott izzadságszagú, savanyú a kenyér.
Az igaz is küzd emberemlékezet óta,
örömben, bánatban könnyebbül a nóta.
Egy jobb, és szebb sors mindenkit megillet,
Szebb lenne úgy az írás, szaporább az ihlet.