Pár szó a reinkarnációról

Pár szó a reinkarnációról.

Hallottam már arról, hogy több vallás elismeri a reinkarnációt. Számomra az a legvalószínűbb amikor szaporodás útján felnőnek az utódok és felismerhető bennük az elődeinek a tulajdonságai, a metakommunikációi, s megszokott mozdulatok, a hangképzése, a hangszíne, a mimikái és még sok minden ami fellelhető az utódokban. Ahhoz, hogy ez beigazolódhasson szükséges egy idős családtag aki még emlékezik az ő felmenőire, hogy megfigyelhesse a család fiatalabb tagjain az esetleges átöröklést. Jelen esetben én vagyok az aki a családom idős tagjaként ezt megfigyelhetem. A régi családok együtt nőttek fel , egy háztartásban éltek. A legidősebb a családban a nagypapám volt./Sok mindenben hasonlítok hozzá. / Az édesapámat a háború után elveszítettem, őt nem ismertem . Az anyámat is fényképről, mert őt is gyermekként veszítettem el. A nagynéném volt a gyámanyám, huszonegy éves alig voltam amikor ő és a férje is elmentek egymás után.. Az élet ment tovább. Gyermekem, unokám született. Kisgyermekként csak arról beszéltünk, hogy "hát ez a gyerek pont olyan mint az apja vagy az anyja. " Aztán teltek az évek felnőttek ők is és köszönhetem a sorsnak, hogy láthatom őket fiatalon, és középkorúnak is. Mennek a saját útjukon, rohannak abban a tempóban ami a mai világra jellemző. Itt vagyok a saját felismerésem társaságában és meg kell állapítanom, hogy beigazolódni látszik az alapreinkarnáció. A gyermekem neme szerint nem azonos a gyámanyáméval, és mégis sokszor megdöbbent a köztük lévő hasonlóság. Ugyanúgy mosolyog ahogy valamikor Ő mosolygott, ugyanolyan gesztusok ismerhetők fel mint nála,hasonló a munkában a kitartása, stb. Az anyám visszamaradt rajzait ismerve, mindig vártam, hogy a gyermekemen is fellelhető lesz az érdeklődés e- művészeti ág iránt. Nem kellett őt biztatnom erre, mert magától rájött a képességére és pályaválasztáskor jól választott. Ma is ebből él és örömmel végzi a munkáját. Na most ha még azt is feltárom, hogy az unokám alkatra az anyámhoz hasonló sudár szépség,és az elmondások alapján hallottakkal összehasonlítom a mozdulatait a lendületes tetteit,az éleslátását a fotóművészet iránt akkor magamban ujjongok!! Átöröklődött az anyámból is valami, tehát tovább él az unokámban is. Életem során sokat elmélkedtem azon , hogy a sorsomból hiányzik az ami másoknak megadatott, az, hogy " együtt "öregedhetnek meg a szüleikkel . Lám mégis kárpótolt az élet, Nem olyan értelemben , hogy visszakaptam a szüleimet bennük, hiszen mindenki a saját maga életét éli, de jó látni, hogy van bennük valami a felmenőimből. Így még jobban szerethetem őket. Biztos vagyok benne, hogy ez a láncolat minden családra vonatkozik és ott ahol több a gyermekek száma ott megtöbbszöröződik.