Nyirkos az út,
még terhes a tegnap könnyeitől.
Felszabadult
rém-álom alól a láb, s nekidől.
Bús akarat,
mi hajtja előre szív vonatát.
Szép szavakat
szór csalfa reménység, s ő nekilát.
Holnap a cél;
a tegnap már feledésbe merül.
Mert aki él,
az múlás karmaitól menekül.
Ám aki lép,
tán rátapos önnön álmaira;
cifra a kép,
és nem veszi észre: most van a ma.
6 hozzászólás
Szia Fekete Sas!
Ez a versed is, most is, nagyon tetszik !
Szeretettel:
F.H.
Kedves F.H.!
Örülök, hogy találsz még nálam olyat, ami tetszésedre van.
Szeretettel: F. S.
Kedves Laca!
Fontos a cél, de a mában élünk!
Erre van egy jó magyar szólás: "Amit ma megtehetsz….
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ilona!
Egyetértek veled. A vers is ezt próbálja megfogalmazni: "most van a ma". De mi hajlamosak vagyunk, a holnapot hajszolva, elrohanni a ma mellett, pedig a mában kellene élnünk.
Szeretettel: Laca 🙂
De most ám….egy ébresztő pofon a mától.
Szia, Andi!
Pontosan.
Örülök, hogy némi némaság után most újra megnyilatkozol. Hiányzott a hangod. 🙂
Üdv: Laca 🙂