Halkan izzik
fénytelenül,
barlang alján
lassan terül,
feneketlen
tavak mélyén,
sehova visz
nihil térkép,
érvényben nincs
illegitim,
kivirít a
kurta hisztin.
Határon túl,
sínen innen
mozgolódni
lehetetlen,
nagykabátom
selyme vatta,
felgyújtja a
pirkadat ma.
6 hozzászólás
Kedves Edit!
Már a cím is elgondolkodtató, hát még a vers. Lendületes, mint egy elszabadult mozdony.
Szeretettel: Laca 🙂
Köszönöm kedves Laca a " mozdonyom " nevében is.
❤❤❤🤗 Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
Nagyon érdekes a versed ebben a korabeli versformában, ahogy folynak egymás után a rövid mondatok addig, amíg nem érsz a végére, ahol már hogy a pirkadat már lángra-gyújtotta a nagykabátodat!
Kedves rövid vers.
Szeretettel: Kata
Nagyon köszönöm, kedves Kata!
❤❤❤
Kedves Edit!
szeretem az ilyen magával ragadó verseket, attól függetlenül is, hogy nem tudom milyen az a selyem ami végül is vatta.
Kedves János!
Köszönöm!! 🤗🤗🤗
Ha, nagyon szakszerű akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a nagykabátom vattatöltetét borítja egy szürke bélésselyem, de ez olyan egyszerű, meghosszú is, így már Neked sem tetszene. Modt meg igen és ennek nagyon örülök! 🤗🤗🤗