amikor megfogod kezem.
Az átok elcsendesül,
hisz itt vagy te velem.
Öledben újra indul
a földet nyelt szívem,
s lelkemet a pénz mocska
többé nem győzheti le.
A nap motiváltan kúszik
ismét az égre, s a démonok
nem kelnek fel éjjel.
Virágokat szippantunk,
keserű drogok helyett,
s megágyazunk tisztább környezettel
gyermekeinknek.
1 hozzászólás
Szia, Andi!
Ez a vers amolyan "másvilágon innen és túl" hangulatot áraszt. Talán épp azon a hajszálnyi mezsgyén született, amely elválasztja a kettőt egymástól. Egyesek félnek átlépni a határt, te azt kéred a versben megszólítottól, hogy vigyen magával. Egy pénz mocska nélküli lét… valóban nem lenne rossz. 🙂
Üdv: Laca 🙂