Приехал в Монако…
Приехал в Монако*
какой-то вояка,
Зашел в казино и спустил капитал,
И внутренний голос
воскликнул, расстроясь:
«Эх, елки-моталки, – опять проиграл!»
Vot ja vüpiváju,
Potom zaszüpáju,
Potom proszüpájusz popíty natoschak –
I vot zamecsáju:
Nye hócsetszja csáju,
Á v krájnyem szlucsáje – zseláju konyak.
Vszegdá po szubbótám
Mnye v bányu ahóta,
No nyet – já idú szoobrazsáty na troih…
Tut vráli ribjátü,
Sto jeszty tyelepátü
I dázse csitáli v gazétye pro jih.
A ja jih rasszkazu
Povéril nye szrázu –
Szpervá já zsenyílszja – i vszpomnyil, ej-ej:
Stob kak u ljugyej, ja
Zseláju zsity sz nyéju –
Án nyet – vszjo vühógyit nye kak u ljugyej!
U nyih jeszty agentü
I porpacientü,
Agentü – nye znáju gyerzsávü kakoj,
U nyih insztrumentü,
Magnyitnüje lentü,
I nasz onyi gyélájut „lévoj nagoj”.
Obídno, odnáko –
Vcserá büla dráka:
Podrálisz – obnyálisz, gljázsu – pronyeszló.
A Ágent vnusájet:
„Dobéj – razresáju!”
Dobíl… Vószem szútok vot uzsé prosló.
Mnye éta zabáva
Szovszem nye po nrávu:
Puszty mnye peresztánút gnusznosztyi vnusáty!
Koncsájtye kalécsity
Ljúgyám kázsdüj vécser
Dájtye jim vozmozsnoszt szamim posztupáty!
_________________________________________
*/Csak az első strófát tudtam átvenni
az internetről, a többit egy kötetből
tudtam kimásolni, latin betűkkel…
_________________________________________
MONACO-BA JŐVE…
Monaco-ba jőve
Egy harcias dőre
Rulett-kaszinóban „kibérelt” egy színt.
Belső hangja mondta
Sokadszor csalódva:
„Ejnye, a nemjóját, vesztettél megint!”
Én meg iddogálok,
Aztán szundikálok,
Aztán felébredve szomjam oltanám.
Észreveszem menten,
Teához nincs kedvem,
Gyomrom legfeljebb csak konyakot kíván.
Szombatonként mindig
A fürdőbe illik,
De nem… Én hármunknak vodkáért megyek…
Lódított két barát:
Vannak telepaták,
Sőt, újságból tudják, milyenek ezek.
Nem hittem kapásból
Mit meséltek másról,
Nősüléssel kezdtem, szőttem terveket:
Véle, ahogy mások,
Élni úgy kívánok,
De nem… Az derült ki, nékem nem lehet!
Ügynökökkel bírnak,
Kik jelentést írnak
Valamely Központnak, nem tudom kinek.
A falak is hallók,
Forognak a magnók,
S „bal lábbal” ők minket kibillentenek…
Bánt mégis, ha szólnak –
Tegnap itt bunyóztak,
Végén kibékültek, nézem – nulla kár!
Az ügynök meg győzköd:
„Míg mozog, csak verd őt!”
Vertem hát… A nyolc nap le is tudva már.
Nékem ez a játék
A pofámra ráég,
Ilyen aljasságra rá ne szedjenek!
Ronccsá ne verjétek
Esténként a népet,
És abban, mit lépne, ti engedjetek!
* * * * *