Csülök, a hős malac

A nap lassan bújt ki felhőtakarója mögül. Ásított egyet, majd sugaraival végigsimogatta a földet, az ébredezőket. Megcsiklandozta Frici kakas feje búbját is. Erre Frici azonnal futott a szemétdombra, és hangos kukorékolással fújt ébresztőt a lustálkodóknak.
– Kukurikú! Kukuri! Kibújt már a napocska! Keljetek fel izibe, Pál gazda örömére!

Lassan ocsúdtak fel az udvar lakói. Pál gazda is előkerült. Este elkészült az állatok új óljaival. Kíváncsi volt, mit szólnak hozzá. Az álomittas társaság, miután magához tért, átballagott a hátsó udvarba. Amikor meglátták megújult házaikat, örömmel futott mindenki a sajátjába.
Csülök malac Böbével birtokba vette hajlékukat.
– Tágas a belső rész – röfögte elégedetten Csülök.
– Nézd! Milyen szép a terasz! – lelkendezett Böbe malac. – Csülök, én az örömtől lecsücsülök! Itt aztán egész nap napozhatunk, vagy dagonyázhatunk!
A tyúkok a kis létrájukon felsétáltak a baromfi óljukba.
– Ez annyira remek! – kiáltotta Tyúkica. – Akkora hely van, hogy akár táncolhatunk is benne!
– Igen! – kotkodácsolták a többiek. – Este tartsunk táncos tyúkbulit!
– Rendben! – egyezett bele Frici kakas. – Akkor csinosítsátok ki magatokat, mert megtáncoltatlak benneteket! De tudjátok mit? Elég nagy az udvar, inkább ünnepeljünk ott. Hívjuk el a többieket is! Lakásavató estélyt rendezünk.
– Ha ezt akarod! Akkor legyen így! – egyeztek bele a tollasok.
– Majd én kikukorékolom! – rikkantotta Frici kakas.
Ezalatt a kacsák és a libák is birtokba vették a birodalmukat. Az elkerített részen volt egy szép faházacska, előtte egy nagy medence.
– Óh, mily remek! Micsoda pompás fürdőhely! Ebben aztán pancsolhatunk! – sápogta Hápi kacsa, és azonnal bele is ugrott a tavacskájukba. A többi liba, kacsa sem volt rest! Ők is belevetették magukat a vízbe.
Bernát kutya és Pál gazda elégedetten nézték a baromfiudvar népét. Mindenki derűs és boldog volt.

Frici kakas felszállt a kerítésre, onnan tudatta a többiekkel, hogy este, táncmulatsággal avatják fel az újdonsült lakóhelyüket.
– Kikirikí, kikirí!
Estély lesz ma este!
Gyertek mulatni és ropni,
a jókedvet ne tessék otthon hagyni!

Meghallotta ezt a róka. Megnyalta a száját, jókedve kerekedett e hír hallatán.
„Na, csak mulassatok jól! Én is ott leszek! Terített asztal vár. Ilyen könnyen sem szereztem még vacsorát! Azt a bolhafészek Bernátot majd elcsalom valahogy” – gondolta magában.

Bernát kutya az esti bál hallatára megcsóválta a fejét, ő nem szerette az ilyenféle mulatságokat.
– Majd én ügyelek arra, hogy minden rendben legyen! – vakkantotta.
Bezzeg a szárnyasok! Mind rohant szépítkezni, tollat borzolni, tupírozni. Illegtek-billegtek egymás előtt. A kacsák, libák a tóban hófehérre mosták tollaikat. A gúnár és a gácsér tartotta féken a liba- és kacsahölgyeket.
– Hölgyeim! Csak semmi tülekedés! A tó vizében mindenki megnézheti magát. Ne lökdösődjenek, kérem! – kiabálta Gúnár Gazsi és Gácsér Géza.
Frici kakas először értetlenül nézte az izgatott baromfikat, a felfordulást.
– No, ha már így kicsípik magukat a tyúkjaim, és a többiek, akkor én is rendbe hozom tollazatom. A farktollaimat egy kicsit ki is fényesítem. Fessnek kell lennem! Nem okozhatok csalódást a tyúkocskáimnak!
Csak Csülök és Böbe malac üldögélt békésen. Ők nem fürödtek, nem göndörítették be a farkincájukat.
– Hát ti? Ti nem mentek az esti szuper buliba? – tudakolta Bernát kutyus.
– Majd meglátjuk! – röffentette Csülök. Annyira jóllaktunk, hogy nincs kedvünk táncikálni.
– Mozdulni sem tudok! – nyikkantotta Böbe. – Alig szuszogok! Annyira kivagyok! Majd innen figyeljük a bálozókat.

Bernát kutya este a kivilágított udvarban éberen fel s alá sétált, figyelte a dáridózókat. A kacsák, libák, tyúkok vidáman ropták a táncot.
A róka is megérkezett társával. Megkérte farkas komáját, hogy kísérje el egy kis falatozásra. Az meg rá is állt. Nem gondolta a farkas, hogy a róka rászedi. Óvatosan lopakodtak, nehogy megneszeljék az érkezésüket. Amikor már a kerítéshez értek, a róka váratlanul elordította magát:
– Farkas! Farkas!
Az ordas meglepődve nézett a kópé rókára, szólni sem tudott, már iszkolnia is kellett, mert Bernát kutya azonnal ott termett, és üldözőbe vette. A ravaszdi csak ezt várta! Beugrott a mulatozók közé. Már épp elkapta volna a nagyszájú Frici kakast, amikor Csülök malac meglódult, és teljes erejéből a rókára vetette magát. A beste rókakoma elterült a földön a malac súlya alatt. Addigra Pál gazda is megérkezett, kezében a puskájával. A rókafi azonban valahogy kikecmergett Csülök alól, és nyakában a lába, úgy rohant, hogy csak porzott. A rémült állatok megköszönték a disznónak, hogy ilyen tettre kész volt. Pál gazda megvakarta Csülök fülét.
– Jól van! Te is remek védelmező vagy! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen bátor tettre vagy képes! – mondta.
Visszaérkezett Bernát kutya is. Meghallgatta az állatok beszámolóját, és így szólt:
– Hát, kedves Csülök! Ilyen hősiességet én sem feltételeztem rólad! Remek malac vagy! Azt hittem, csak lustálkodni, enni, meg dagonyázni szeretsz. Visszavonom, amit eddig mondtam, vagy gondoltam rólad.
– Csülköt rá! – nevetett Csülök! Azt tettem, amit kellett.
Böbe büszkén tekintett társára.
– Én hősöm! – súgta Böbe Csülöknek.
– Szerencsésen alakult a parti – sóhajtotta még mindig feldúltan Frici kakas. Köszönöm, hogy megmentettél a róka karmai közül Csülök! Igazán jó és önzetlen barát vagy. Nem is tudom, hogy hálálhatnám meg?
– Nekem van egy ötletem! – nevetett Böbe malac. Reggel ne kukorékolj olyan korán! Szeretnénk sokáig szundikálni.
Ezen mindannyian jót kacagtak.
– Jó, de csak kivételesen. Hisz ennyi jár egy ilyen derék pajtásnak!
– No, de most már menjünk aludni! Elfáradtam ebben a nagy ugrálásban – röffentette Csülök. – Elég volt mára az izgalmakból!
Vége lett az összejövetelnek. Mindenki álomra hajtotta a fejét. Elcsendesedett a baromfiudvar.
A farkas elhatározta, hogy többé nem megy a rókával pecsenyézni. A ravaszdi meg azon álmélkodott, hogy egy malac mire is képes!