Halálod előtt, és azon is túl,
örömben bánatban, s ahol nincs kiút.
Életem tiéd, most és mindörökké,
mit a halálod sem tehet semmissé.
Tudom hogy itt vagy, és vársz reám,
közeleg a perc, s megyek hozzád!
Összetartozunk, mint holdhoz az éj,
csillagunk fénye, összeolvadt rég.
Hiányzol nagyon, üres az életem,
megváltozott minden, nem fogod kezem.
Akkor is itt vagy, érzem lényedet,
a halálban i is együtt utazunk kedvesem.
4 hozzászólás
Kedves Kedves!
Csodaszép emlékező versed!
S ahogy leírod benne végtelen szerelmed…
Igen, az összetartozásnak, tárgyiasult korláta nem lehet
minden dimenzión át hat a szeretet…
nagyon szépen köszönöm 🙂 ölellek puszi..
Kedves Anikó!
Nehéz elviselni a veszteséget. Megható a szereteted!
Szeretettel olvastam: Ica
nagyon szépen köszönöm.. puszim neked és egy baráti ölelés