A lóápoló 28. fejezet

28. fejezet

Mire László helyet foglalt két útitársa között, addigra megjelent a karám bejáratánál a versenyzőket felvezető Béla. Gyönyörű fekete csődör hátán, büszkén lovagolt a gyerekek előtt. A nézőtér elcsendesedett, és figyelték a sorban érkező versenyzőket. Mindegyik egyenesen, de megilletődött mosollyal ült a nyeregben. Zsófin kívül csak egy lány volt a csoportban, de a díjugratásnál nem számított, hogy fiú, vagy lány ül a lovon. Éva megfogta László kezét, mert úgy izgult, mintha Petra ülne valamelyik lovon.
– Fáraó a legszebb – mondta Petra boldogan. – Mindenki őt nézi.
– Sajnos nem ló szépségversenyre jöttünk – mondta László –, azt biztos megnyerné, hála neked – paskolta meg Petra kezét.
– Leülhetek ide drukkolni? – hallották meg Füzesi doktor hangját hátulról.
– Üdvözlöm Péter – állt fel László meglepetésében. – Úgy tudtam, műtétje lesz, és nem tud eljönni.
– Igen úgy volt, de belázasodott a beteg, akit műtenem kellett volna, ezért elmaradt a beavatkozás – magyarázta a doktor. – Nagyon sajnálom a pácienst, de ne vessen rám követ, amiért örültem neki, így legalább itt lehetek. Egész életemben hiányérzetem lett volna, ha ezt kénytelen vagyok kihagyni.
Abba hagyta a folytatást a doktor, mert feltűnt neki, hogy a csendben, csak az ő hangja hallatszik. Mindenki feszülten figyelt a pályára, ahol elkezdődtek az események. A pályakarbantartók elhelyezkedtek a számukra kijelölt helyen. Négyen voltak, így a pálya sarkaiba mentek, ahol bokrok mögé állhattak. Mivel ma gyerekek versenyeztek, ezért a pályamunkások is gyerekek voltak. Látszott rajtuk, hogy nagyon komolyan veszik a rájuk bízott feladatot. Tudják, mivel mindannyian lovagolnak, hogy a közeledő ló nem láthatja őket, mert az megzavarná a versenyben.
A bírók között valami vita támadt, ezért nem indult a verseny az előre jelzett időpontban. Az eddigi feszült csendet felváltotta a türelmetlen nézők nyüzsgése.
– Zsófi, hogy van – használta ki az enyhe mozgolódást Füzesi, hogy megkérdezze Lászlót.
– Biztos, hogy feszült – magyarázta László. – Mindent megtettem, hogy megnyugtassam, de azon nem tudok változtatni, hogy ez az első versenye.
– Milyen esélyei vannak – tette fel, a szülőknek fontos kérdést.
– Nem tudom – válaszolt László röviden, aztán megpróbálta bővebben kifejteni -, nem ismerem az ellenfeleit. Én is először vagyok ilyen versenyen. Elmondtam a lányának, hogy nem győzni jöttünk, hanem, hogy szokja a versenyzést.
– De azért szurkolhatok neki?
– Nyugodtan, mi is ezt fogjuk tenni, mivel ez egy verseny, és Zsófi, mégis csak a mi lányunk – mosolygott a doktorra László.
Megjelent az első versenyző a pálya bejáratánál. Hangosbemondón keresztül köszöntötték, és felolvasták a ló, és lovasa nevét. László hozzáértő szemmel figyelte a fiút. Látta rajta, hogy nagyon jónak tartja magát. Lenézően tekintett végig a megtelt lelátón, amíg körbe lovagolt sárga kancáján.
Visszaért az első akadály elé. Megsarkantyúzta a lovat, és irányította az első oxer felé. Magasan ugrotta át, de utána elengedte a lovat, amitől felgyorsult. Nem fogta vissza a kettes akadály előtt, ezért a ló nekirontott, és feldöntötte az egészet. Ijedten ugrott ki balra, így a harmadik akadályt kihagyta.
– Ő már nem fog nyerni – mondta László.
A következő négy versenyző szinte egyformán lovagolt két-két verőhibával fejezték be a versenyt. Köztük, majd lovaglóidő határozza meg a sorrendet.
Az ötödik, időn belül, hibátlan pályát teljesített. A következő két versenyzőt kizárták, háromszori ellenszegülés miatt. A nyolcadik szépen lovagolt, de egy apró hiba miatt a hármasugrás középső akadályát leverte. Így négy hibaponttal zárta a menetet.
– A következő lesz Zsófi – mondta László, és megszorította Éva kezét.
Füzesi doktor közelebb ült, hogy érezzék, ő is a csapat tagja. Feszülten figyelték a bejáratot, ahol megjelent Zsófi, Fáraó nyergében. A hangosbemondó hangszórójából hallották: – Következő versenyző, Füzesi Zsófia Fáraó nyergében.
Zsófi levette a kobakot, és fejével biccentett a bírói asztal felé. Visszatette és gondosan beszíjazta. Megfogta a gyeplőt két kézzel, és a nézők számára észrevehetetlen mozdulttal, megindította Fáraót. Nyugodt ütemben körbesétált a karámon, majd második körben az akadályok között ügetett vissza a kezdőpontra. Sarkával megnyomta Fáraó oldalát, és rövidvágtában közeledett az első akadály felé. Jó helyen könnyített, magasan repültek át felette. László látta a tartásán, hogy nagyon koncentrál, mégsem görcsös. Szélesen fordította a lovat balra, és kicsit visszafogta a második oxer előtt ez is jó volt. A harmadik meredeken koccant Fáraó hátsó patája, de a rúd a helyén maradt. Az utána következő hosszú bal kanyarban előrenyúlt, és megsimította társa nyakát. A kanyar után elég hosszú egyenes maradt, engedett a kantáron kicsit, hogy gyorsuljanak. Túl a negyedik megpróbáltatáson jobb kanyar, és utána a kettős akadály.
– Ne dőlj be – mondta ki hangosan László, pedig tudta, hogy nem hallja.
A ló jól korrigálta Zsófi kis hibáját, így az első meredeket, csak koccolta, a másodikat, már tisztán vette.
– Nagyon lassú – szólalt meg aggódó hangon Füzesi.
– Nem baj – mondta László -, az időtúllépés csak mínusz egy pont másodpercenként, ha leveri az meg négy.
Balkanyar, oxer, három vágtaugrás, meredek, jobbkanyar nagy ívben, oxer, – sorolta magában László. és nem vette észre, hogy majdnem összeroppantja Éva kezét. Kilences meredek, ez is megvan. A tízes a hármasugrás, előtte ismét egy hosszú bal visszafordító. László észrevette, hogy ismét megsimítja Fáraó nyakát, majd gyorsít a triple bar előtt. Jó helyen könnyít, két vágtaugrás, meredek, utána három, és az oxer, ez is megvolt.
– Ne engedj ki – mondta ki László ismét hangosan -, már csak egy van.
Zsófi mintha hallotta volna edzője hangját, az utolsó hosszú balkanyarban összeszedte Fáraót az utolsó erőpróbára. A gyeplőn csak akkor engedett, amikor kiemelkedett a nyeregből. Fáraó hatalmasat ugrott, legalább fél méterrel a rudak fölött repült.
A lelátón szinte mindenki felugrott és állva tapsolták a szép teljesítményt. Az örömöt kicsit visszavetette a hangosbemondó monoton hangja: – Időtúllépés miatt hat hibapont.
– Nem baj – mondta László boldogan.
Levezetés képpen Zsófi ismét ment egy kört az akadályok körül, közben integetett az őt ünneplő közönségnek, és ekkor észrevette apját a lelátón.
– Szia, apu – kiabált neki, és boldogan integetett.

Az utána következő versenyzők, mind rosszabb teljesítmény nyújtottak, mint Zsófi, így első versenyén, felállhatott az eredményhirdetésnél a dobogó harmadik fokára. Büszkén mutatta bronzérmét apjának, aki boldogan ölelte magához.
Összepakoltak, Fáraót bevezették az utánfutóba, Petra kitakarította a bokszot, közben be nem állt a szája. A visszaúton hárman maradtak a terepjáróban, mert Zsófi és apja együtt utaztak.