Maroknyi fény vagy

Lehetsz gyertyán,
mécsesen,
síron,

maroknyi fény vagy,
maroknyi fény csak,
de a markom a minden,
ebben az izzó
narancsligetben,
s csak nézlek,
nézem lobbanásod,

Te vagy,
nincsenek mások,
lehetsz bárhol,
közel vagy távol,
sosem engedek a lángból,
mert létezel –
velem.

Egyszer magamat
úgyis megégetem,
markom megkapod,
én is fénnyé olvadok;

most nézek
a temetőben szerteszét,
s a fák narancsa,
mi rám terül:
az a sok levél.

Még egyedül vagyok,
egyedül…