Elmegyünk, de mégis itt maradunk
Sokan nem tudják hová utazunk
Elhagyjuk egyszer közös tutajunk
És egyszerűen továbbhaladunk.
Haladnánk keressük a válaszunk
Nem gondoltuk, hogy mi elválhatunk
Éltünkben majd egyszer elfáradunk
Nagyon nehezen kopik bánatunk.
De hisz látod, ez az élet rendje
Rendet tenni segít lelked csendje
Most új képet kezd Isten ecsetje
Ne várd, hogy sebed egész lefedje.
3 hozzászólás
A tutaj képe talán bővebb is lehetne.
A legjobban sikerült szerintem a harmadik strófa.Isten ecsetje-mintha már olvastam volna valahol.De ezzel nem azt mondom, hogy közhely.Isten világteremtő tevékenysége mint művészet-találó hasonlat.
Köszönöm a hozzászólást, igazad van lehetett volna tágabb teret engedni neki, de nem mertem még hosszabbra nyújtani, egész biztos, hogy valaki hasznalta mar ezt a hasonlatot – en meg nem talalkoztam vele – de valahogy annyira beégett, hogy oda kellett tenni:)
Kedves Habib. Nagyon szép vers. Elgondolkodtató és milyen igaz az, hogy "Rendet tenni segít lelked csendje". Köszönöm az élményt. Üdv : Chloe