Rémálmok szállnak a vonatról sorban,
S egy rég elmúlt gyermekkor képe a porban
Fuldokol –
Mint színarany szobornak rézbokája,
Vagy színezüst erdőnek szürke fája:
Hontalan –
S a rémálmok sorában küszködve holtan
Bandukol
Csonttalan.
A múlt rég-álmodott üveggolyóként
Szétrepedt –
És szétszaladt,
Már Hold-anyó sápatag arca csak
Ki kémleli,
Mi ittmaradt.
1 hozzászólás
Szia Tori! Nagyon jó! A képek, megfogják az olvasót itt is, hasonlóan a "tölgyfalavórhoz". Kár, h csak ritkán látunk. Hogy lesz ebből verseskötet? Üdv: én