Mich wurmt es …
Mich wurmt es, wenn ich nur dran denke. –
Es saß zu München in der Schenke
Ein Protz mit dunkelroter Nase
Beim elften oder zwölften Glase.
Da schlich sich kümmerlich heran
Ein armer alter Bettelmann,
Zog vor dem Protzen seinen Hut
Und fleht: Gnä Herr, ach sein S’ so gut!
Der Protz jedoch, fuchsteufelswild,
Statt was zu geben, flucht und schilt:
Gehst raus, du alter Lump, du schlechter!
Nix möcht’ er, als grad saufen möcht’ er!
Wilhelm Busch
(1832-1908)
Felbosszant, ha csak rágondolok…
Felbosszant, ha csak rágondolok, –
Müncheni kocsmában asztalok,
Ott ül egy hencegő rőt orral,
Asztalán tucatnyi korsóval.
S közelít felé egy szegény
Koldus, aki már nagyon vén,
Leveszi néki kalapját,
„Könyörgök, legyen jó hozzám!”
Vadul rátámad hencegő,
S ahelyett, bármit adna ő,
Kiált:Takarodj, vén gazember!
Pedig (ő is) csak vedelni szeretne!
Szalki Bernáth Attila