Annyira felszínes az életed,
Lefoglalnak a lájkok.
Ki nézi, és tedd-e vagy ne tedd,
Hogy beszélnék hozzád, meg se látod.
Mit csetablakba átkopogok, az régen
se volt igaz már, és most sem az,
S mit nem adsz úgysem, nem is kérem,
Mert bánatomra te sem vagy vigasz.