A Halál kegyes barát,
nem úgy, mint az élet.
Megmentett, mert sajnált,
látva, hogyan élek.
Itt már nem fáj semmi sem,
itt nem ér több kudarc,
itt már végre béke van,
véget ért a harc!
Akiknek hiányzom majd,
csak annyit mondhatok,
örüljenek mind velem,
én már otthon vagyok.
S üzenem azoknak, kik
gúnyolódtak rajtam,
most élek igazán,
nem pedig meghaltam!
Én már a csillagok közt
szabadon szárnyalok,
s odafentről boldogan
kacagok rajtatok!
5 hozzászólás
Magdi! Egy anyának nagy fájdalom gyermeke elvesztése, de mint írod, ott már nem fáj semmi sem. Mégis könnyedén, természetesen tudod kiírni magadból, mert Ő örökké veled marad. Együttérzéssel olvastam versed. Éva
Köszönöm Éva!
Ezek a versek, amiket most feltöltök az oldalra mind a kegyeleti megemlékezésen hangzottak el, ezekkel búcsúztattuk el Őt.
A lelkem nyugodt, mert tudom, hogy Neki odaát sokkal jobb.
Akik elmegy , az is veled marad
Csak az élők siratják a holtakat
A megnyugvás megkapják, akik elmentek
Ne ejtsetek értük fájdalmas könnyeket.
Ők már a holtukban boldogak
Csak az élőnek a fájdalma megmarad
Mi nem ismerjük a fényes mennyeket
Hol apáink, fiaink örökre megpihenhetnek
Majd követjük őket, találkozunk boldogan
A földi szeretet még ott is megmarad
Mert, aki a szülőt vagy gyermekét szerette
Annak a sír fájdalmát el nem temette
Akik elmegy , az is veled marad
Csak az élők siratják a holtakat
A megnyugvás megkapják, akik elmentek
Ne ejtsetek értük fájdalmas könnyeket.
Ők már a holtukban boldogak
Csak az élőnek a fájdalma megmarad
Mi nem ismerjük a fényes mennyeket
Hol apáink, fiaink örökre megpihenhetnek
Majd követjük őket, találkozunk boldogan
A földi szeretet még ott is megmarad
Mert, aki a szülőt vagy gyermekét szerette
Annak a sír fájdalmát el nem temette
A túl világon
Nekem odaát sokkal jobb lesz
Nem gyötör a szerelem
Csak az angyalok közt imádkozom
Nem bánom a földi életem
Közel leszek az Uramhoz
Aki egyszer megteremtett
Áldani fogom, hogy magához hívott
Nincs a Földön mit keresnem
Nem látom az irigységet
Az örökös szenvedést
Ó, Uram nyújtsd a kezed
Segítsed a megtérést
Nem féltem én a haláltól
Habár útját szenvedéssel kövezed
De melletted megpihenek
Köszönöm az örök életet