Az eső sietett.
Elesett kicsit,
leporolta magát,
figyeltem.
Sokáig pergett még.
Csörgött egy csöppben
az üvegcserép,
s a szószilánk,
hogy menni már,
már védd magad.
Látod, kezünk
eszterlánc-szeme
elszakadt.
Búcsú
By szilkati
12 hozzászólás
Kedves Kati!
Először szomorúságot éreztem soraid között, de úgy gondolom, hogy inkább bölcsességet hordoznak.
Üdvözlettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs! Jól érezted. A verset később írtam, mint a történés valódi ideje, ezért van benne "rálátás".
Szeretettel: Kati
Kati elvarázsoltál. Tanultam belőle. Köszönöm.
Kedves Edit!
Örülök, hogy segíthettem valamiben.
Szeretettel: Kati
Remek és csodás, szavakat sem találok …
Szeretettel : Zsu
Kedves Zsu!
Nagyon köszönöm, hogy elolvastad a verset.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Remek versedhez szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica! Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Hogy ez milyen szép!
Szeretettel: Laca
Köszönöm Laca!
Régen írtam. Szép volt,
Szeretettel: Kati
Kedves Katika!
Nagyon érdekes, ahogy te az esőt – hogy is mondjam – embernek vetted.
Azonban verseden nem ront, végig nagyon jó és érdekes.
Azonban a vége is nagyon különleges: "Látod, kezünk eszterlánc-szeme elszakadt.
Ahogy elején jeleztem: nagyon érdekes, ahogy még az eső is ember.
Szeretettel olvastam, tetszett a versed.
Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy elolvastad, örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel: Kati