Csintalan és csalafinta,
a Tavasznak ez a titka,
táncot jár a mezők felett,
Télnek int egy búcsú jelet.
Napsugárral fest csodásat,
patak parti malomházat,
piros cserép, roppanó csók,
aranyfonállal szövő pók.
Hatalma van, érzi ezt Ő,
kezében a varázserő,
bolondozva teremt újat,
a hideg, föld alá bújhat.
6 hozzászólás
Szia Edit! 🙂
Jó volt találkozni a verseddel. Rajtad nem múlt, hogy ráhangolódjak a tavaszra, mindent megtettél a cél érdekében.
Írhatnál még ilyeneket, mert határozottan jobb kedvem lett tőle.
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Örülök, hogy tetszett!
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
Én is köszönöm.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Szabolcs, köszönöm, hogy köszönöm, ezért köszönet! 🌹💖
Ó csak jönne már! Hívogasd szép szavaiddal Editkém, hátha Rád hallgat! Üdvözlettel: én
Bödön, hívom én……szeretettel: Edit