2025. január 15., szerda
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    természet

    Utolsó gondolat

    GyömbérBy 24 hozzászólás1175 megtekintés

    „Lehullottam, rám tiportak,
    földbe nyomtak súlyos lábbal,
    egyre lejjebb, egyre lejjebb…
    keveredek el a sárral.
    Nem vagyok már egy a százból,
    nincsen színem, nincs alakom,
    elvesztettem önnönmagam,
    földdel-röggel kavarodom.
    Tavasszal egy kis magocska
    sárvalómból útra kél,
    én leszek táplálója!”

    Merengett a falevél.

    Share.

    24 hozzászólás

    1. Bödön on

      Kedves Gyömbér! Ez a kis falevelecske tud valamit a világról. Az örök körforgás mibenléte nem titok előtte. DE átvitt értelemben is sokat mond a vers: "Lehullottam, rám tiportak…", "elvesztettem önmagamat…" Ez bizony velünk emberekkel is megesik! Sok szeretettel üdvözöllek: én

    6. aLéb on

      Szia Gyömbér.
      De régen olvashattalak… Most (is) nagyon szép gondolatot hoztál, és ahogy megismertem az írásaidat, úgy most is nagyon tartalmas, erős áthallásokkal operáló verset. Megfogott a játékos ütem és a mély tartalom szép szinkronban hozott kontrasztja, nagyon tetszett.
      aLéb

    8. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Gyömbér! 🙂

      Örülök az új versednek, mert még előtte véletlenül szembesültem azzal, hogy bizony elég nagy fába vágtad a fejszéd az oktatás terén. 🙂
      Kérlek, ne hanyagold az irodalmat, mert a vénádban van, és minden versed üdítő, még ha az elmúlásról szól picit, akkor is! 🙂
      Na, így hasznosítom újra azt, amit a levélhullásról megfogalmaztál. Kivételesen emberi, környezetbarát is. 🙂
      Szóval az a lényeg, hogy látom azt benned, hogy néha hiányzik neked a költészet. Kérlek, ne hagyd veszni akkor se, ha a tanok próbálják felülírni! 🙂
      Szerintem tökéletesen értesz. Szóval elő a gitár néha, meg a verselés is!
      A magam részéről köszi, hogy az utolsó gondolattal szembesítettél a levelek által. 🙂
      Emiatt írtam neked az utolsó előttit, miközben köszi az élményt. 🙂
      Szeretettel: Kankalin

      • Gyömbér on

        Kedves Kankalin!

        Valóban nagy fába vágtam a fejszémet. Egyszerre többe is, így nem túl sok a szabadidőm. Most végre ismét elkezdtek "birizgálni" a versfélék, és őszintén remélem, hogy nem fognak nyugton hagyni addig, amíg le nem írom őket. 🙂

        Köszönöm kedves soraidat!:)

        Üdv: Gyömbér

    10. Mákvirág on

      Kedves Gyömbér!

      Nagyon kerek és érett gondolatokat öntöttél e versbe.
      Egyszerre személyes és tanulságos.
      Megfogott a falevèl merengője.

      Tudom, hogy sokan ódzkodnak attól, hogy versüket ritmussal, strófánként ismétlődő sor-szótagszámmal, írva is fűszerezzék, mondván elveszik a spontaneitás varázsa, azonban nem hagyhatom ki, eme vesszőparipámnak tekintett gondolatot nálad sem. (Most biztosan azt gondolják: Hjajj már megint miért kell ezt ráeröltetni valakire!) 🙂
      Olvasáskönnyítő hatása miatt emelem ki itt is, éppen azért mert nagyon tetszik, ahogy a gondolataidat megfogalmazod!

      Köszönöm az élményt!

      Szeretettel:
      Mákvirág

    11. túlparti on

      Szia Gyömbér!
      Nem hinném, hogy számolnod kéne a szótagszámot – akár ujjaidon is.
      "Nem olyan családból származol."
      Nem te lennél! Szóval, ha rám hallgatsz, sose számold – felesleges!
      A szótagszámot csak a magamfajta fűzfapoéták szokták számolgatni, de elszámolják azokat, s versük egyre gyengébb lesz.
      túlparti

    Leave A Reply