Apám

A szobában csönd van pedig még az
új szomszéd kis kakasa is alszik,
kert már ébredezik, a zöld lombon
fekete rigó füttye hallatszik.

Apám már kint van, rózsákat metszi,
megszokta ő rég a korán kelést-
Tacsi is ott nyüzsög fark csóválva, –
szántón hajnalban kezdték a vetést.

Apám szorgos, dolgos, igaz ember,
az idő bőrén barázdát húzott.
Nézd, itt egy csésze forró kakaó,
benne van szívem, lelkem, átnyújtom.