Hajó hasít utat a Duna vízén,
a fürge hab vígan,táncolva kísér
minden cseppet nem kérdi miért,
hová sietteti az örök mozgás.
Sodrásba fúrja, fészkeli magát
a csendes ringás, viszi tovább
megbolydult víztükör felszínén
a lágyan imbolygó cseppeket.
Dunán
By oroszlán
6 hozzászólás
Kedves Ica! Nekem azért tetszik különösen ez a vers, mert "dunai-gyerek" vagyok magam is, egykori "vadevezős" Felidézi a Dunán töltött sok-sok óra emlékét! Szeretettel. én
Kedves Laci!
Gondolom, hogy nagy élmény a Dunán hajózni. Sajnos én még úszni sem tudok…
Köszönöm, hogy itt voltál Üdvözlettel: Ica
…addig, amíg eléri a tengert… – folytattam én.
Szép szavakkal írt versedet szeretettel olvastam, mindegyik nagyon érdekes.
Honnan kapod ezeket a csodás témákat?
Drága Icuka, szeretettel olvastam: Kata
Drága Kata!
Ha van élmény, akkor van téma. Sajnos már a balesetem miatt kevesebb, el is vagyok keseredve.
Szeretettel ölellek: Ica
Drága Ica!
Nagyon tetszik az ötlet is, és a vers is. Szépséges képekkel ábrázoltad a megbolydult vizet.
Ölellek szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Szeretem a természetadta szépségeket.
Ölellek szeretettel: Ica