Macskajaj

Belevaló Bárány Béla ismét másnaposan ébredt.
Ezen nagyon de nagyon elcsodálkozott, mivel azelőtt ritkán történt meg vele ilyesmi, csakis azon esetekben, amikor a megengedettnél kétszer több etilgyököt kellett a májának lebontania.
-Ne-te ne mi a fene történik!? – gondolta – nem alkoholizáltam a tegnap, ma reggel mégis jobban cikáznak fejemben a nyilallások mint a gondolatok.
-Sőt még némi émelygést is érzek a gyomrom tájékán! – folytatta panaszát gondolatban – hangosan nem merte, félvén nehogy felverje álmából asszonyát, oszt emiatt még komolyabb fejfájásra kelljen panaszkodnia.
Óvatosan felült az ágyban, és úgy gondolta, megpróbál olyan nesztelenül kiosonni mintha gyakorolná – ha netán bekövetkezik majd – a sűrű vizelési ingert okozó, jóindulatú prosztata megnagyobbodását eltitkolni.
Mert amint neve is mondja, belevaló gyerek volt Béla, dacára annak, hogy őt mindegyre valamivel riogatták, ő nem akart sosem senkit megijeszteni, főleg a nejét nem, aki amúgy is félős lélek vala, de emellett féltékeny is.
Ezért rá se mert gondolni, hogy mi lenne, ha hagyományos vízsugaras öntözőrendszere modern csepegtetősre változna, hisz okult reklámokból, és tudta, ennek a szexre is van némi mellékhatása.
Ha nem csurog, csak csepeg, akkor a vér se kering normálisan, könnyebben feltódul az ember agyába, mintsem lemenne a farába, ezért inkább gutás lesz mint kanos, nem legyeskedik az asszony körül, mire az más fehérnépet sejdít a dolog hátterében..
Mikorra idáig értek gondolatai, Béla már a konyhában támolygott, nyilallásai állandósuló fájdalommá forrtak össze, ettől meg úgy elkezdett szédelegni mint erjedt lószart zabáló muslica.
-Egy kávét kéne innom – motyogta szinte hangtalanul.
Már nyúlt volna a kávés-ibrik felé, de keze félúton megállt, eszébe jutott ugyanis, hogy a kávé no meg a cukor is egy ideje káros az egészségre, csakis a Red Bull ajánlott, ha ki akar az ember csattani az egészségtől, és megbikásodni Viagra nélkül is.
Pedig amióta eszét tudta mindig itta a feketét méghozzá édesen, nehogy véletlenül ez megkeserítse hétköznapjait.
Régebben igaz néha megsózta kávéját, de csak olyankor, amikor iskola, vagy munkaundor kerülgette, oszt egy kis lázra volt szüksége, hogy betegállományba vonulva egy időre, visszanyerje életkedvét.
Egyéb gondjai nem is voltak akkoriban, mostanában viszont mindegyre kesernyés szájízzel ébredt, ami meg is maradt egész nap folyamán.
Ez amióta nem mer se sózni, se cukrozni, félvén nehogy minden ok nélkül felugorjon a cukra is, meg a vérnyomása is.
Egyébként semmitől se félt, – nem volt bárányszíve Bélának, mint neve sejtetné – olyan oroszlánszíve volt hajdanán, hogy még a halál gondolata se rémisztette, hiszen másnaposan sokszor úgy érezte, annál még Lucifer csatlósai se bírnák különbül megsanyargatni.
Hanem mióta nem tud egy tv műsort végignézni, anélkül, hogy eközben valamilyen hülye reklám a frászt ne hozná rá, és minduntalan kénytelen rágódni a felé sugárzott sok rémhíren, szíve elkezdett rakoncátlankodni, azaz elbárányosodni.
Ennek első jelét akkor észlelte, amikor egy enyhén elgörbült nap után arra ébredt, hogy éltető motorocskája sűrűbben dobog mint a húsvéti asztalra szánt báránykáé.
Ettől egy kissé berezelt, és hirtelen fogadalmat tett magában, hogy ezután óvatosabb lesz, a görbe napokkal, hisz erre találták fel az Óvatos Duhajt nemde-bár!?
Fogadalmát be is tartotta, emiatt csodálkozott, hogy miért jelentkeznek mégis reggelente a másnaposság tünetei.
Így hát ott a konyhában támolyogva, elhatározta, utánajár e megmagyarázhatatlan jelenségnek, és némi logikát bevetve, megtörténhet, hogy rájön a dolgok nyitjára.
Előbb azonban a fejfájástól kellett megszabadulnia, ezért a fürdőszoba felé irányította bizonytalan lépteit, hogy nejének házipatikájában valami gyógyszerféleséget keressen e célból.
Odaérve eszébe villant, hogy elfelejtette feltenni szemüvegét.
-Semmi gond – dünnyögte a tükörbe nézve – majd csak találok valamit tapogatásra alapozva, hisz úgyis itt mindegyik csak gyógyszer vagy csodaszer.
Ezt felesége állításaira alapozta, aki majd mindegyik sűrűn reklámozott, különbnél-különb gyógyszert kipróbált már.
Kiválasztott hát egy kis gyógyszeres flakont, megtapogatta, tetszett neki alakja, így nem sokat teketóriázott, és emellett döntött.
Lecsavarta a fedelét, kivett belőle egy kis gömböcöt, és bekapta.
-Hát ez elég aprócska fejfájásomhoz képest, még egyet legurítok, de kettő is lemehet!
Gondolatát tett követte, és lenyelt még kettőt.
-Most pedig leülök szépen ide a klotyóra, és várom a hatást! – motyogta Béla.
El is helyezkedett kényelmesen, és szemét behunyva azon kezdett morfondírozni, hogy mi lehetne egy logikus magyarázat e macskajajos éredések és alkoholmentes napok között.
Ám nem sokáig játszadozott gondolataival, mert igencsak furcsán kezdte érezni magát. Fejfájása nem szűnt meg, hanem mintha elkezdett volna lefelé vándorolni, és gigájába költözve elkezdte azt szorongatni.
Elfeledve a logikát, megrémülvén egy kissé, indult volna Béla vissza a hálószobába, gondolván, hogy nejétől – aki ugyebár igencsak bennfentes a gyógyszerek világában – kap némi segítséget bajára, de hirtelen úgy elkezdett görcsölni a gyomra, hogy kénytelen volt immáron letolt gatyával visszaroskadni trónjára.
Ekkor már kiabált volna, mit se törődvén párjának álmával, ám torka összeszorult, és csak valami hörgésszerű sípolás jött ki rajta.
Kínlódott szegény feje, akár egy vajúdó pávián, hasa görcsölt, feje fájt, torkában is úgy érezte, szögesdrótot ráncigálnak a kisördögök.. A fájdalmak közepette már a hideg kezdte kirázni, amikor minden bejelentés nélkül belépett kedves oldalbordája, akinek egy kis reggeli sürgőssége lévén, nem győzte kivárni míg férje felszabadítja a helységet.
Ez máskor feldühítette Bélát, ám most úgy megörvendett, hogy szinte ki is mutatta volna, ha a fájdalmak hagyták volna.
Mikor az asszony meglátta a vécén nyögő, sápadt, verejtékező férfit, majd összepisilte magát ijedtében, de szerencsére a másik pillanatban már megfeledkezett a pisilésről, és ijedten kérdezte:
-Mi van veled Bélám?!
Ez válaszolt volna, de nem jött ki érthető szó belőle, így csak a kis gyógyszeres tégelyre mutogatott, mímelve, hogy abból nyelt vagy hármat.
-Jaj te szerencsétlen hülye, bevettél hármat az arzénnel dúsított homeopátiás golyócskáimból?! Gyorsan ki kell hánynod, míg fel nem szívódik az egész, hisz ebből egy héten csak egyet szabad bevenni. Le tudsz nyelni egy hánytatót?
Nemet intett Béla, hisz úgy érezte, hogy még egy csepp víz se menne le torkán, nemhogy egy pirula.
-Hát akkor muszáj a hagyományos módszert használnod, nyomd le torkodba az ujjad!
Ezzel máris ölébe tette a mosdótálat, és magára hagyva kínjaival báránykáját felsietett az emeleti fürdőszobába, hogy megszabaduljon saját terhelésétől.
Béla is szerencsésen megszabadult egy kis gyomorsavtól és epeváladéktó, az ajánlott technikát alkalmazva, így teljesedvén ki enyhén másnaposnak induló reggele, amibe minden belefért a fejfájás, a hasmenés, no meg a regurgítálás is.
Miután visszakerült az ágyba, fáradalmait pihenve, meleg teát szürcsölgetve, végérvényesen eldöntötte magában, hogy nem tudja hogyan, de valamiként megváltoztatja életmódját, és pláné azt, hogy soha be nem veszi asszonyának semmilyen csodaszerét szemüveg nélkül.