Látod már? nem téged szeret!
Szívében már, nincsen helyed.
Sírj, csak sírj, zokogj csendesen,
Reménytelen ez a szerelem!
Látod már? az eső is elállt,
Még vizesek a fákon a levelek.
Ne sírj, ne sírj, a könnyeid!
Ő mást szeret, ő mást szeret!
Látod már? minden felejt!
A szél elvitte az eső cseppeket.
Éget a nap, tépi szívedet,
Felejtsd, felejtsd a szerelmedet.
Látod már? ősz van!
Hullanak a fákról a levelek.
Miért sírsz? Mondd, miért?
Várod még a szerelmedet?
Látod már? minden változik!
Hideg van, hó van, minden pihen.
Szíved is kemény, hideg legyen!
Nem is volt, nem is volt, ez a szerelem!
10 hozzászólás
Szép vers, olyan mintha valakit vigasztalni próbálnál, aki reménytelenűl szerelmes, vagy épp most hagyta ott a szerelme. Nekem tetszett.
Köszönöm, hogy elolvastad és figyelemre méltattál.
ölellek
Vajon maganak teszed fel ezeket a kérdéseket?
Tudom én, nagyon nagy az a fájdalom, minek a könnyei ilyen szépek.
gratulálok a versedhez.
üdv.: András
Kedves András!
Köszönöm, hogy elolvastad. Nem szégyenlem én voltam az alanya ennek a történetnek, de amikor leírtam már nem fájt.
ölellek Panna
Kedves anolisz!
Én inkább úgy érzem, önmagadat akarod vigasztalni… Persze lehet, hogy tévedek, de attól még tetszik a versed:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Köszönöm, hogy elolvastad. Nem vígasznak szántam. Egyszeűen a kényszerét éreztem annak, hogy leírjam.
üdvözöllek anolisz
Kedves Anolisz!
A szerelem csak illúzió? 🙂 Nem baj az, csak higyjük hogy igaz,amíg tart….,de amit te megénekeltél az akár igazi is lehetett.
Nagyon tetszik.
Kedves májusfa!
Volt idő, amikor igaznak tűnt, de most már úgy látom nem is volt! Szerencse, hogy a legnagyobb fájdalom is elmúlik pillanatok alatt.
ölellek anolisz
látom már, jössz velünk?
Kedves Sebzett Oroszlán!
Az, hogy megyek nem lehet kérdéses. De mégis, hova megyünk?
szeretettel üdvözöllek
Panna