Ó, csodás Kárpátok,
lenyűgöző agg bérceid,
kultúrák, vallások,
nyelvek, vihar vert népeid
csak téged csodállak!
Mély nyugalom szállt lelkembe.
Érzem te is figyelsz-
simogatod tekintetem.
Lám lemostad rólam
most a jelen ingoványát,
én beléd vetettem
ó, nézd! a jövő rózsáját.
Szinte minden nyugodt,
de jaj, érzem a magányát:
békés, halk és csendes
lásd, mohón iszom látványát.
Ó, Kárpátok, bércek-
egy könnycsepp szállt a szemembe!
Méz- szelek sodortak
izzást dobbanó szívembe.