Izzik a nap. Lángol a lég.
Szikkasztó szél viszi szét
parazsas sugarát.
Fák tüdejét sorvasztja a hőség.
Fortyog a katlan.
Most csupa láz a világ.
És idelenn apró,
napozó gyíkszemek
pattannak meg a
tűzforró köveken.
Pokoli meleg
By szilkatiBy szilkati
6 hozzászólás
Kedves Kati!
Könnyű volt beleélnem magam a versed hangulatába, mert amiről írsz, az elől menekültem a hűvös szobába.
A ritmus a forró kövekre csapódó vízcseppek pattogását idézte bennem.
Szeretettel olvastalak:
Ylen
Kedve Ylen! Köszönöm, hogy itt jártál. Ember, állat, növény szenved most a melegtől.
Üdv: Kati
Nagyon hatásos, magam előtt látom, amit leírsz.
Gratulálok: Klári
Köszönöm, hogy itt jártál. Szeretem a nyarat, de már kezd kicsit félelmetes lenni.
Üdv: Kati
Szia Kati!
Megvártam, amíg enyhül az elviselhetetlen meleg, így kellemesebben hat a versed.
Az utóbbi időben sokat gondolok azokra, akik pokoli hőmérsékletet viselnek el pl. gyárakban, vagy egyéb munkájuk során. Minden viszonyítás kérdése, úgyhogy a klíma miatt nem nyüszögök.
Nagyon jól foglaltad össze a jellemzőket, a bőrömön érzem.
"Fák tüdejét sorvasztja a hőség." – ezt kiemelem, mert találó.
Jó vers, örömmel olvastam. Télen visszanézek melegedni.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Egy kicsit tényleg nem ártana "bezsákolni" ebből a melegből a téli hónapokra.
Köszönöm, hogy elolvastad: Kati