Még utoljára mélyeket szippantottam belőle
jólesett a bőrömnek bársonyos melegsége.
Láttam nyargalni az őszt, sarkon van az előszele,
rőt- aranyban tündöklik fején az ékessége.
Aranytorkú kismadár még gondtalanul trillázik,
a fűben vadászó cica mélázva hallgatja.
Nézd, ott a rések közt petúnia szál sziporkázik,
még élni akar! – s a suttogó szelet ringatja.
2 hozzászólás
Nagyon hangulatosan tudod ecsetelni a nyárból az őszbe való átmenetet (nemcsak itt, más verseidben is).
Üdvözlettel: Attila
Kedves Attila! Kedves szavaiddal és a csillagocskákkal bearanyoztad a mai napomat. Köszönöm 🙂 Zsuzsa