Állunk sután, a tragédián
felfeslik a fanyar halál.
Egykor hársfából volt bölcső,
a koporsó most komor tölgy.
Az áhítat zsoltárt énekel.
Búcsúhoz öltözik a könny,
közben koppan a göröngy.
Elfelednek bolyongani
templomtorony harangjai.
Ecsettel prédikálnak árnyak,
az angyalok körbe állnak
az alkonyat kapujában.
Temetés
By oroszlán
12 hozzászólás
Kedves Ica!
Egy nagyon szomorú eseményről nagyon szép verset írtál. A képek rendkívül kifejezőek, a szavak az egyszerűségükben hordozzák ezt a kifejezőerőt.
Szeretettel: Kati
Köszönöm Kati kedves, értő soraidat.
Szeretettel: Ica
Megható szép.
Szeretettel: panka
Örülök Panka, hogy itt voltál.
Szeretettel láttalak: Ica
Drága Ica!
Nagyon szomorú, megható vers. A képeid beszédesek, mint mindig.
Szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Egy temetés mindig szomorú, de kell beszélni róla.
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Ica! "Búcsúhoz öltözik a könny" -micsoda kifejező erővel rendelkező szavak! És a többi! Nagyon tetszik ez a versed is! Szeretettel olvastam: én
Mindig ôrülök a véleményednek kedves Laci.
Szeretettel üdvözöllek
Ics
Költői gyász. Szép-szomorú.
(Üdv.Á.E.)
Köszönöm Emil a látogatásod.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Drága Ica!
Szomorú versed jól takarja a témát:
"Elfelednek bolyongani
templomtorony harangjai."
Életünkben nem csak szépeket és jókat élünk át, hanem a szomorúságot,
s azt is ami fájdalmas.
Tetszik a versed, szeretettel olvastam:
Kata
Sajnos drága Katám hozzá tartozik az életünkhöz.
Ezt a verset csak úgy egy valódi temetés alkalmával írtam, mindig elszomorít.
Ölellek szeretettel: Ica