Imára vált a templom bús harangja,
az alkonyatra sötét leplet sző a Nap.
Temetőben csak gyertyák világítanak.
Némán borul le sírodra az este,
vigyázó angyal, a növekvő csenddel.
Lassan peregnek a hulló falevelek,
emlékmezőre lép a fázós gondolat,
a tűnt idő veled, az elmúlt pillanat,
mely oly rövid volt, csak egy lélegzet.
Nincs már elég erőm, érted sírni sem
szememből vörös rózsák özönlenek.
Régóta nem vagy, nem szerethetlek.
A sírodon egy angyal galambot etet,
a sok rózsa bánattól hajlong, didereg.
Hazamegyek, a bánat súlya remeg
ajkamon, feléd indulna két kezem,
de te eltűnsz, akár a kő a mélyben,
már angyallal beszélgetsz égi kékben.
Angyallal
By oroszlán
14 hozzászólás
Kedves Ica!
Szép, szomorú a versed. Különösen ez a sor tetszik: "szememből vörös rózsák özönlenek." Valóban, egy idő után elfogynak a könnyek.
Üdv: Kati
Köszönöm kedves Kati az együttérző soraidat.
Szeretettel
Ica
Kedves Ica! Nagyon tetszett ez a szép új versed. Nem mindennapi élmény angyallal találkozni az "égi kékben" Szeretettel üdvözöllek: én
Köszönöm kedves soraidat.
Üdvözlettel: Ica
Drága Ica!
Nagyon megható és gyönyörű a versed.
Fogadd együttérzésemet.
Sok szeretettel,
Ida
Köszönöm drága Ida.
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Ica!
Nagyon szép halottak napi vers.
A hiánya valakinek amibe csak beletörődni lehet, megszokni nem…
Judit
Soha nem lehet beletörődi kedves Judit…így igaz.
Szeretettel lát5talak: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm a csodát, mert csodálatra méltó, ahogyan a szavakkal bánsz.
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm megtisztelő soraidat kedves Szabolcs.
Szeretettel
Ica
Szia oroszlán! 🙂
Mindig álmélkodva csodálom a képeidet, mert nagyon tudsz festeni, nagyon.
Itt is mindent látni. Átéreztem azt a rövid lélegzetet és ami utána következett.
Gyönyörű, megható vers.
Köszönöm, hogy olvashattam.:)
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Mindig örülök megtisztelő soraidnak…köszönöm.
Szeretettel
Ica
“egy angyal galambot etet,” Ica! Megható csendes ima.
Köszönöm Edit, hogy olvastad!
Szeretettel láttalak
Ica