a túlsó part oly messze van az éj
vonszolja terhét egy csillag sem hull
a földön túl nem szerethet senki
mert ott fekete rózsa virágzik
kék élű láng között ég
perzselő homok lesz az emlék
De jó ez így! Írásjelek nélkül sokkal hatásosabb, mintha kitetted volna, felszabdalva az egészet, Olyan, mint a gondolat szabad, szeszélyes áramlása. Végül is, pont, pont, vesszőcske nélkül gondolkodunk és főként: érzünk! Szeretettel üdvözöllek: én
6 hozzászólás
De jó ez így! Írásjelek nélkül sokkal hatásosabb, mintha kitetted volna, felszabdalva az egészet, Olyan, mint a gondolat szabad, szeszélyes áramlása. Végül is, pont, pont, vesszőcske nélkül gondolkodunk és főként: érzünk! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Laci!
Összekapaszkodnak a gondolatok a sorokban, n em lehetett szétválasztani, köszönöm, hogy te is így érezted.
Szeretettel üdvözöllek
Ica
Nagyon szép, kedves Oroszlánom!
Drága ildikó!
Régen nem láttalak, merre….?
Köszönöm, hogy itt jártál!
Most vettem észre, hogy "túlsó part…hosszú ú :))) Javítom
Szeretettel ölellek
Ica
Drága Ica!
Szép-szomorú gondolatsor…
"… ott fekete rózsa virágzik…" – ki tudhatja? Talán jobb is nem tudni…
Ölellek szeretettel,
Ida
Ez így igaz drága Ida…jobb nem tudni.
Szeretettel ölellek
Ica