A személyzet néha, csak úgy éppen heccből,
Albatroszt fog, a tengerek nagy madarát,
Ki unottan követi őket az égből,
Ahogy suhannak a mély, sós vizeken át.
Épphogy leteszik a kopott, vizes deckre,
A lég szabad királya máris esetlen,
Óriási szárnya csüggedten lóg egyre,
Evezőként vonszolja a fedélzeten.
Az egykor erős, vad utazó most gyenge,
Mily gyönyörű volt, s most komikus és csúnya,
Egy ember a csőrébe a pipáját tömte,
Egy másik sántító járását csúfolja.
A költő is olyan, mint az ég hercege,
Ki vihar barátja, villámot kinevet,
S ha földre száműzik, gúnynak lesz részese,
Hatalmas szárnyától tovább már nem mehet.
L'Albatros
Souvent, pour s'amuser, les hommes d'équipage
Prennent des albatros, vastes oiseaux des mers,
Qui suivent, indolents compagnons de voyage,
Le navire glissant sur les gouffres amers.
À peine les ont-ils déposés sur les planches,
Que ces rois de l'azur, maladroits et honteux,
Laissent piteusement leurs grandes ailes blanches
Comme des avirons traîner à côté d'eux.
Ce voyageur ailé, comme il est gauche et veule!
Lui, naguère si beau, qu'il est comique et laid!
L'un agace son bec avec un brûle-gueule,
L'autre mime, en boitant, l'infirme qui volait!
Le Poète est semblable au prince des nuées
Qui hante la tempête et se rit de l'archer;
Exilé sur le sol au milieu des huées,
Ses ailes de géant l'empêchent de marcher.
11 hozzászólás
Szia Eszti! jaj de klassz ez a vers, de jó, hogy idehoztad! Szeretettel: én
Köszönöm szépen! 🙂
Kedves Eszter!
Bizonyára ismered Tóth Árpád fordítását.Nem kis bátorság kell az
után fordtáshoz.Elismeve teljesítményedet üdvözö
Attila bá'
Az albatrosz (Magyar)
Olykor matrózi nép, kit ily csiny kedvre hangol,
Albatroszt ejt rabúl, vizek nagy madarát,
Mely, egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,
Míg sós örvényeken lomhán suhannak át.
Alig teszik le a fedélzet padlatára,
A kéklő lég ura esetlen, bús, beteg,
Leejti kétfelé fehér szárnyát az árva
S mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.
Szárnyán kalandra szállt, – most sántit suta félsszel,
Még tegnap szép csoda, ma rút s röhejre készt,
Csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,
Egy másik sántikál: hé, így röpűlsz te, nézd!
A költő is ilyen, e légi princnek párja,
Kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,
De itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja
S megbotlik óriás két szárnyán, hogyha lép.
Tóth Árpád
Köszönöm!
Igen, ismerem Tóth Árpád és Juhász Gyula fordítását is!
Örülök, hogy nálam jártál! 🙂
" A költő is olyan…" Bizony, emberből van a költő, néha még esetlenebb is másoknál.
Köszönjük, üdv.: Á.E.
——
Ui.:
(Én pl. beszédhibás vagyok, a gimis önképző körben egyik osztálytársamat kértem meg felolvasni a versemet, a felelés és a szóbeli vizsga a rémem volt, viszont a magyar érettségi írásbeli dolgozatom lenyűgözte tanáromat… stb., sorolhatnánk… Aztán az internet világában rájöttem, hogy nem is vagyok olyan jó költő, sokan vannak jobbak – ez viszont egészségesebb önértékelésre késztetett, hasznomra vált.
Nem az a baj már, ha bántanak, hanem ha fájdalmat okoz. Ki kellett, kell, kellene gyógyulnom az önsajnálatomból… Bocs a locsogásért… Üdv. Á.E.)
Kedves Emil!
Szerintem jól írsz, én legalábbis szeretem. Az élet olyan, ami az egyik oldalon elvesz, a másikon hozzátesz. Köszönöm, hogy itt jártál. 🙂
Eszti
Kedves Eszti!
Örömmel olvastam a te fordításodat is.
Egy idegen nyelven írt vers mozzanatainak megközelítése és tolmácsolása a fordító nyelvén mindig nehéz – néha teljesíthetetlennek tűnő – feladat.
Bátor dolog a már más klasszikusok által lefordított verset újra fordítani, személyre szabni.
Judit
Igen, bátor sőt, talán vakmerő dolog. Köszönöm, hogy elolvastad!
Eszti
Kedves Eszter!
Jó fordítás, különösen az utolsó versszak tetszik.
Kati
Nálam az "Egy dög" van az első helyen Baudelaire-től….a fordítást nem tudom ellenőrizni, mert max magyarul (úgy-ahogy) értek csak.
üdv
– i –
Kedves Eszter!
Elgondolkodtató és szép fordítás. Örömmel olvastam.
Mária