Szólj vidámat
vagy szomorút,
könnyezzél leborulva,
mondd el a holnapot,
átkozd a tegnapot,
komoly játékot
játszva,
Ariadné fonalát
követve járd be
az univerzumot,
legyél morcos
türelmetlen,
durva és kegyetlen,
marjon a vágy
tépjen szenvedély,
hazudjál, csaljál,
a káoszodba kétszer
belehaljál;
legyél lágy zene
vad dal az éjben,
lelked bolondos
fényűzése:
trubadúr vagy
kékszakállú
herceg
ajtók mögé
rejtve életed,
de hívj, szólj,
üvölts rám,
ölj meg…
mert holnapra
lesütik szemeiket
a titkokat rejtő
istenek és
a csended
öl meg.
Gyilkos csend
By Vox_humana
8 hozzászólás
Belső vívódás, nagyszerűen megírva. Nagyon jó! Éva
Kedves Éva, köszönöm, hogy olvastál, átérezted a versem
Üdv: Vox
Szia Vox!
Értem ezt a gyilkos csendet, borzalmas elviselni.
A zene mindenen átsegít, illetve az, hogy ki tudod írni magadból, ami nyomaszt. Ez a kettő együtt balzsam a léleknek – mondatja velem a tapasztalat.
Köszönöm, hogy olvashattam mélyen érző versedet. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Ilyenkor valóban a zene segít csak… vagy egy szó 🙂
Köszönöm, hogy olvastál. Vox
Kedves Vox!
Néha valóban gyilkos a csend, ilyenkor el kell menekülni belőle.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Köszönöm a tanácsot. 🙂 … próbálok tenni ellene, hogy ne öljön meg ez a csend.
Üdv: Vox
Kedves Kati!
Köszönöm a tanácsot. 🙂 … próbálok tenni ellene, hogy ne öljön meg ez a csend.
Üdv: Vox
Kedves Vox!
Bizony a csend is tud fájni, én is írtam róla, ha nem is ilyen szépen, mint Te.
Szeretettel: Rita