Pusztul a világ,
S romlanak az emberek,
Már nem tudni mi az erkölcs,
És mi a becsület…
Csak tudod, valaha létezett,
Még élteti az emlékezet.
Kővé lesznek a szívek,
Lassanként elhal a szeretet,
De élni még így is szeretek.
Éltet a remény: talán még jobb lehet,
Hisz ott a fény a sötétség felett.
2006. április 20.
4 hozzászólás
Rövid versedbedn sok igazságot boncolgatsz. De ne feledd, ha sokan, tól sokan is vannak, akik a léha és üres életet élik, azért bizton mondhatom, hogy többen vannak, akik az igazi értékeket keresik és aszerint élnek.
Szép és komoly gondolataid vannak.
Nagyon valós ,igazsághű képek ,igen ,tetszik a vers gondolatmenete,tiszta ,szép ritmus ,nagyon igazi vers.
Nagyon tetszik a versed! Semmi cicoma csak az igazság. És a végén, hogy azért remény még van. Így tovább
Ez a versed annyira tetszett, hogy lefordítottam eszperantóra. Az esperanto szó is reménykedőt jelent. Két sort felcseréltem és fordításomban hol az erkölcs, hol a becsület, csak az emlékezet élteti, a szívek kihülnek, az emberbaráti szeretet virága hervad, de az élnivágyásom győz, Míg élek, remélek és a “nemesek” győznek a nemtelenek fölött.