Mindeközben

Én már akkor is unom a telet,
mikor még ki se kerekedett,
s az aszottsovány napok csontjain
úgy feszül a remény, mint az ín.

Sötétben buszoznak a reggelek,
a délutánok korán fekszenek,
míg az utcákon hömpölygő tömeg
elsodorja a legszebb ünnepet.

Pedig ha megállnánk kicsit csöndben,
észrevennénk, hogy mindeközben
megágyaznak a várakozásnak
a földre hullott angyalszárnyak.